KARÁCSONYI KÜLÖNKIADÁS:
1992. - Wolfenstein 3D
Bevezető
Írásom első részében az FPS stílus kialakulását, genezisét próbáltam meg összefoglalni, kiemelve a főbb mérföldköveket, a legnagyobb klasszikusokat. A múlt század hetvenes éveitől kezdve eljutottunk egészen 1991-ig (Hovertank, Catacombs), amikor is az ID Software el kezdte lerakni annak a generációnak az alapjait, amely a legtöbb játékos számára az első FPS élményt hozta el. Épp ennek okán kicsit megváltozik az írás szerkezete, és nagyobb hangsúly kerül az egyes játékokra, mivel véleményem szerint ezek jóval részletesebb ismertetést igényelnek és érdemelnek meg. Mivel nem térhetek ki mindenre, megpróbáltam azokat a shootereket górcső alá venni, amelyek a legintenzívebben hatottak a játéktörténelemre. A lényeg, hogy egy cikkben két-három játék kap helyet. Ennek megfelelően persze megpróbálom gyakran új résszel gazdagítani a sorozatot. Nem sikerülhet a válogatás tökéletesen, így amennyiben hiányolsz egy játékot az írásból, a kapcsolódó topikban nyugodtan mesélj emlékeidről, de az írás időrendben visszamenőleg nem fog bővülni. Vágjunk hát bele, jó nosztalgiázást!
"Die, Allied Schweinehund"
One of the eight most important games ever created - írta a PC Games 1992. májusában. Nem csoda, hisz ekkor jelent meg minden idők egyik legkorszakalkotóbb játéka, a Wolfenstein 3D. Valószínűleg még a mai tizenévesek is hallottak erről a legendaszámba menő játékról, ám a kicsi idősebbek nagy eséllyel saját emlékekkel is rendelkeznek, ha felvetül a játék neve valahol. Nem is csoda hát, hogy a "mi volt az első FPS?" kérdésre legtöbben a "Hát a Wolf3D!" választ vágják rá. Az ezt megelőző ős FPS-ek sikerének ellenére ez lett stílusának elsőszámú klasszikusa, a kilencvenes évek elején-közepén kevés PC volt a világon, amin nem lett volna fellelhető a játék shareware verziója. Fejlesztője az ID software, kiadója pedig az Apogee Software volt. Utóbbit azóta 3dRealms néven ismerhetjük.
Hitler személyesen...
A játék eredetileg 4 darab 3½-es floppy lemezen jelent meg pc-re, ám az évek során szinte minden platformra portolták. 2007 végén elérhetővé vált a Steam-en is, így tartva életben a legendát. Az eredeti változat egy misszió-trilógiát tartalmazott, de megjelent egy kiegészítő csomag "The Nocturnal Missions" néven, mely még három epizóddal egészítette a ki a történetet. Missziónként 10 "pálya" volt adott, így összesen a kiegészítést is beleszámolva 60 szinten kellett túlélni a náci attakot. A shareware verzióban viszont csak az első trilógia első epizódja, az "Escape from Wolfenstein" kapott helyet.
A történet alapjául a nyolcvanas évek két játéka, a Castle Wolfenstein (1981) és a Beyond Castle Wolfenstein (1984) című lopakodós platformjátékok szolgáltak. A történet szerint a hírhedt náci erődítményben, a Wolfenstein kastélyban kell megküzdenünk a legrémisztőbb náci katonákkal és végül magával a Führerrel.
Miután a mindkét alkotást fejlesztő Muse Software bezárta kapuit, az akkoriban virágkorát élő ID Software nem ült babérjain és rögtön lecsapott a játékok jogaira.
Vissza Rex! :)
Kalandjaink a az északkelet-németországi Wewelsburg kastély által ihletett Wolfenstein fantázianevű erődben zajlanak. Wewelsburg a nácik kiemelt főhadiszállásaként funkcionált, az SS vezér Heinrich Himmler kastélyaként íródott be a történelembe. A játékban sincs ez nagyon másképp, hisz egy SS tisztekkel, kínzókamrákkal teletömött épületben kell bolyonganunk. A szinte labirintusszerű épületben sokféle ellenséggel találkozni, viszonylagos erősségi sorrendben ezek a következők: németjuhász, baka, SS őr, mutáns őr, tiszt, Hans, Dr. Schabbs, a mutánsgyáros, a führer szelleme, robot Hitler, gépfegyveres Hitler, Otto, az őrült tudós, Gretel Grosse, Fettgesicht generális. Valamint egyféle "easter eggként" ne lepődjünk meg, ha a játék vége felé szembetalálkozunk Pac Mannel.
TÁRGYLISTA:
Az általunk irányított főhős William J. "B.J." Blazkowicz, az elismert szövetséges katona. Tevékenységünk szinte kommandós szintre emel minket, mivel feladatunk nem más, mint végigküzdeni magunkat az erőd folyosóin, miközben megküzdünk a legelvetemültebb náci fenegyerekekkel, köztük Hitlerrel. Utunk során visszaszerezhetjük a nácik által elkobzott ereklyéket, ezzel is fényesítve missziónk sikerét. Fegyverarzenálunk elég szűkös, mindössze egy tőr, pisztoly, géppisztoly és egy golyószóró adott a harchoz, ám ezek mindegyikéhez is csak hosszas játék után juthatunk csak hozzá.
A megjelenítésre nem lehet panasz, korának etalonjaként igazi háromdimenziós élményt nyújtott, egy úgynevezett ray casting megoldás segítségével leképzett falak között bolyongva. Az ellenségek megjelenítésére spriteokat használtak. Elődjeihez képest sokat fejlődött a mélységérzékeltetés, valamint a textúrák is nagyobbak lettek. Támogatta az akkoriban újnak számító Sound Blaster hangkártyákat, de ennek hiányában sem volt gond, hisz Adlib hangkeltőnkkel vagy mezei Pc hangszórónkkal is elbánt a játék.
SS tisztek akcióban
Hangulatában csillagos ötöst kap a játék, az elsőre ugyan egyhangúnak tűnő folyosók és termek ellenére nem vált unalmassá a játékmenet. Szinte mindenhol náci jelképek, horogkeresztes molinók, szobrok díszelegnek. Legtöbb küldetésünk kimerül az "öld meg őket, keresd meg a kulcsot, nyisd ki a következő pályát" szintű feladatokban, ám ez nem feltétlen negatívum jelen esetben. Néha már-már a totális eltévedésig kavargunk a kastély szobáin át, míg nem sikerül továbblépni, és ismét folytatni az öldöklést. Ellenségeink a butább fajtából valók, gondunk inkább akkor adódhat, ha tömegesen támadnak ránk, és mi lőszer híján vagyunk.
Az egyik pálya a térképszerkesztőben
A játék nagy sikerére való tekintettel rengeteg klón jelent meg, valamint egy hivatalos folytatás is a Spear of Destiny formájában, ami újabb 21 pályával egészítette ki a játékot, mindezt az első Wolf 3D története előtt játszódva. A játék leggrandiózusabb folytatása, a 2001-es Return to Castle Wolfenstein újra visszakalauzolta a fanokat a majd' tíz évvel azelőtti történések helyére.
A megérdemelt különkiadás után, írássorozatom következő, velősebb részében a Doom-éra kiválóságai következnek!
